A nap idézete

" A festményekben erő van. Visszahoznak az életbe. A festményekben nem fogsz csalódni. (...) Elszakítanak a világtól, csak zúgjon és forogjon magában, kit érdekel!"
Tisza Kata

A nap idézete

"Agyból gyönyörű képet lehet festeni, de ennek gyönyörűségét én még nem biztos, hogy átérzem."

Dr. Csernus Imre

A nap idézete

"Minden művészet legmagasabb feladata, hogy a látszat által megadja egy magasabb valóság káprázatát."

Johann Wolfgang von Goethe

I'm tagged by Flore!

http://www.flore.ws/blog/index.php?2009/03/01/222-moisson-hongroise-et-goulash-d-alexandra

Mille merci Flore et tres bon week-end.

Amitié,

Alexandra

Kroki minden mennyiségben

A tegnapi festőtanodás óránkon krokikat kellett készíteni hegyes pálcával és tussal. Ez azért technikás, mert nem lehet visszaszedni, nem úgy mint a ceruzarajzot, ahol állandó a kísértés a radírozásra. A tusnál az a lényeg kedves oktatónk szerint, hogy minél többet rajzoljunk, vonalakat, formákat stb. Nem korrigáltunk, egy-egy beállítás tíz percig tarott - mókás volt, mert mi magunk voltunk a modellek. (a fenti képen éppen a névnapos Ildi) - és ezalatt 2-3 krokit kellett elkészíteni. Az oktatónk szerint legalább 150 krokit kell ahhoz készíteni, hogy legyen benne egy kis rutin és annyi vázlatból lehet egy-két jó darabot kiválasztani. És láss csodát, tényleg egyre és egyre jobb lett mindegyik. Hozzáteszem azért, a végére rettenetesen kimerültem. Örültem a lehetőségnek, hogy ezt is kipróbálhattam.

Ami inspirál: XVIII. századi portrék

Minden lenyűgöz és vonz, ami a XVIII. század művészetéhez kötődik, legyen az építészet, festészet vagy zene. Ami azonban a legjobban elkápráztat, az ennek a századnak a dekorációja és kifinomultsága: legszívesebben belebújnék a ruháikba, odaülnék a bútoraikba. Hihetetlenül inspirálnak a fodrok, a csipkék, redők és drapériák...minden korszaknak megvan a maga szépsége és inspirációja, de ennek a korszaknak a ruhái gyönyörködtetik a szememet, míg a mai viseleteinkben - az utca divatjában, "street fashion" - nem érzem ugyanezt. Nemrég olvastam egy interjút Yves Saint Laurent közeli munkatársaival, akiket arról is kérdeztek, hogy a divattervező miért hagyta abba a tervezést és azt felelték, hogy már nem talált inspirációt a mai kor stílusában.
Megértem őt.

A nap idézete

" Nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy a festő végső soron csak a külvilágból másolja képeit. Vagyis hogy az ideák oka az alanyon kívül található. A tévedés oka, mint általában minden materializmus, abból a hamis előfeltételezésből származik, hogy ha a szavaink és gondolatképeink túlnyomó többsége a külvilág, az „anyagi lét” jelenségeire utalnak, akkor magának a gondolkodásnak az okát is az alanyon kívül állóban kell keresni. Jellemző erre az is, hogy „elvont” gondolkodásnak nevezzük azt, amikor olyan fogalmakat használunk, aminek tárgyi világban nincs megfelelője."

Kondor Attila festőművész

Az évtized árverése

A műkincspiac a gazdasági válság ellenére visszafojtott lélegzettel várta a tavaly elhunyt divattervező ikon Yves Saint Laurent és társának Pierre Bergé-nek, évtizedek során létrehozott hatalmas és értékes műkincs gyűjteményét.

Yves Saint Laurent a képzőművészet minden területéről jó ízléssel válogatta össze a műalkotásokat, Babilóniától az impresszionistákon keresztül egészen Mondrian-ig, akinek híres geometrikus alapszínekből álló képe ihlette meg YSL-t és tervezte meg a 60-as évek azonos mintájú trapéz fazonú miniruháját.

A gyűjtemény közel 484 millió $ bevételt hozott.

Külön érdekesség, hogy a kollekcióban például a kínai kormány felfedezett olyan ritka Ming korabeli műtárgyakat, amiket - állítólag - annak idején illegálisan vittek ki az országból és most visszakövetelik őket. Kicsit hasonló ez az eset a híres magyar Hatvany gyűjteményhez, amiről még decemberben írtam, dehát ez már egy másik történet.

(Forrás: Art world news és The Times)

A nap idézete

"The dignity of the artist lies in his duty of keeping awake the sense of wonder in the world. In this long vigil he often has to vary his methods of stimulation; but in this long vigil he is also himself striving against a continual tendency to sleep."

— Marc Chagall

A nap idézete

"Ha egy mű értékéről megoszlanak a vélemények, az azt jelenti, hogy a mű új, bonyodalmas és életképes."

Oscar Wilde

Vanitatum vanitas

Ah, kedvenc tanárnőnknek Ildikónak persze van képzettsége ahhoz, hogy folyamatosan és tudatosan fejlessze készségeinket, nem foglalkozva egyéni nyűgjeinkkel és egyre tovább vigyen bennünket akár a rajz, akár a festészet területén. Mivel szeretnénk a festőtanoda tagjai közül mindnyájan most már a figuratív ábrázolás irányába elmenni, ehhez elengedhetetlen az alapok elsajátítása, nevezetesen a csontváz és koponya...sajnos én személy szerint nem tudok elvonatkoztatni a csont valószerűségétől és le kell gyűrnöm egy pszichés távolságtartást irányukban, ezek az első próbálkozásaim.

Bízom benne, hogy ezután már csak jobb lesz!

Aki inspirál: Mártonfi Benke Márta

(Mártonfi Benke Márta: A virágkertész háza)

Tavaly, amikor először megláttam a művésznő képeit a D-Galériában, a lélegzetem is elállt és bár még csak a folyosóról láttam, hogy pakolják fel a képeket, megálltam és csak néztem és néztem a színeket.

Azután abban a szerencsés helyzet adótott, hogy megismerkedhettem Mártával és őszinte örömömre szolgál, hogy néhány gondolatot cserélhettem vele a festészetről, művészetről.

Mártonfi Benke Márta nem idomul a mai pop-art vagy más divatos irányzatokhoz, rendíthetetlenül követi saját útját. Számomra rendkívül vonzóvá teszi műveit, hogy témái is egy gondolatkör körül forognak: szűken vett hazáját Kunszentmártont és környékét mutatja be, de nála is a tájkép, mint műfaj azért "becsapós" hiszen ezek belső, lelki tájak, nem fénykép-szerű élmények. Gyermekkori hangulatok vegyülnek felnőttkori tapasztalásokkal és a labdarózsák - amik számomra oly kedves égkék vagy púderrózsaszín színekben pompáznak - hol mozdulatlanok a vihar előtti csendben, hol érezni rajtuk még az utolsó csepp esőt. Minden képe illeszkedik világába, rendkívül harmonikus egységet alkot.

A mai nap jó híre volt, hogy áprilisban ismét lesz kiállítása a D-Galériában. További sok sikert kívánok Mártának és találkozunk a kiállításán!

Úgy tűnik ez az idézetek hete

" A görögök fedezték fel a testi szépség szerelmét, a sportot, a drámát, a demokráciát, a szabadságot, a történelem kérdőre vonását, meg annyi mindent. Kultúráltan éltek, hübrisz nélkül, kásán, vizen és boron, de még szavuk sem volt a kultúrára. Körülnézek és elkomorodom."

Faludy György

...és még egy idézet

" A fecske úgy rakja a fészkét a ház falára, hogy azonos magasságban tapaszt egy-egy sárcsomót. Ezek a csomók egymástól néha több méterre vannak. Ezt a bizonytalan tapasztalást ismétli mindaddig, amíg valahol két csomó nem kerül közvetlenül egymás mellé. Ekkor egyre valószínűbb lesz, hogy hol épül meg a fészek. A csomók egyre biztosabban és sűrűbben kerülnek egymás mellé. Hogy merre kell menni, menet közben derül ki igazán, folytonos korrekció eredményeképpen."

Schmal Károly képzőművész


Hihetetlenül találónak érzem ezt a fenti hasonlatot, mert épp így szoktam érezni, mikor egy-egy alkotás folyamatában vagyok. A végeredménnyel tisztában vagyok: szeretnék létrehozni valamit, ez is ösztön-szerű, ahogy a fecske építi fészkét, tenni nem lehet ellene. De maga a folyamat külső szemlélő számára talán esetleges. De biztos nem véletlen, hogy az és akkor és ott jön ki, amikor.

A nap idézete

"A tárgyak az állandóságot jelzik, árnyékaik a közöttük elképzelhető kapcsolatok végtelen számára, illetve a kapcsolat megvalósulásának bizonytalanságára utalnak."

Schmal Károly képzőművész

Megnyílt a kiállításunk!

Sok szeretettel várunk mindenkit, aki még nem látta, sajnos a kiállítás megnyitó hangulatát nem lehet már átadni, de a képek majd magukért beszélnek.

Leleplezett Goya

Tavaly nyáron a madridi Prado múzeum kurátorai arról tájékoztatták a médiát, hogy bizonyos felfedezéseket tettek Goya Colossus című festménye tekintetében. Felmerült, hogy a festményt nem maga Goya, hanem barátja és tanítványa Asencio Julia festette. Most viszont azt az eredményt hozták nyílvánosságra, hogy mégsem ő volt az alkotó, csak egy Goya követő.

Már az is nagy sokk lehetett, hogy kiderült az, hogy ezt a jelentős művet nem a festőzseni festette, most pedig további találgatások folynak, hogy vajon ki lehetett az alkotója.

Bennem felvetődik a kérdés, hogy akkor most ez a mű kevesebbet érne? Már más szemmel kell nézni "csak" azért, mert nem Goya keze ért hozzá? Vagy például a rengeteg túrista aki a Pradoba látogatott - többek között emiatt az alkotás miatt is - most esetleg becsapva érezheti magát? És ez az érzése vajon jogos? És hány olyan világklasszis kép van még a múzeumok falain, amiről ki fog derülni, hogy nem az festette akiről gondoljuk?

Forrás: Art World news

Extremely Hungary

Bár nem vagyok kifejezetten médiahír függő, nap mint nap szoktam követni a híreket és azt veszem észre, hogy a tudósítások egyre inkább elmennek bulvár irányba és a valóban jelentős, értékes, maradandó eseményeket pedig elsikkasztják. Ilyen például szerintem az a hír, hogy a mostani hétvégén egy egész éves magyar kulturális évad kezdődik New Yorkban - persze tudom, hogy messze van, de ha úgy vesszük a gázai övezet is messze van...
A new york-i Magyar Kulturális Központ szervezésében több száz performanszra, kiállításra, koncertre fog sor kerülni, mely mind a kortárs magyar művészet megismertetésére irányul.

Gratulálok az ötletért és sok sikert kívánok a fesztivál évadhoz!

http://extremelyhungary.org/index2.php

Forrás: Art Daily

Érti-e a viccet Európa?!

A történet ott kezdődik, hogy hagyomány szerint az EU soros elnöki tisztjét betöltő kormány (jelen esetben a csehországi) elhelyez egy szimbolikus műtárgyat a brüsszeli Európai Tanács épületében.

Az aktuális pályázatot a cseh botrányhős David Černý nyerte el, aki a 27 tagállam egy-egy művészével készítette volna el a közös munkát, az Entropát. Viszont eltérve a pályázati anyagban szereplő vállalástól csak két művészbarátjával együtt építette meg a hatalmas művet melyet a mit sem sejtő eurohivatalnokok fel is avattak Brüsszelben.

Az installáció leginkább egy összeszerelhetős műanyag játékra emlékeztet (olyasmi mint a dobozból még ki nem szedett makett elemek) amin egyes alkotóelemek még nincsenek letördelve a fröccsöntött tartókeretről. Az egyes országokat saját felfogása szerint ábrázolva (pl. pottyantós WC-tálcákból összerakott Bulgária, magyar nemzeti színű szalaggal átkötött sonka Szlovákia). Mi magyarok egy dinnyéből és kolbászból kirakott atomszerkezet vagyunk - ami szerintem nem is esik olyan messze bizonyos sztereotíp valóságtól - a franciák nem kaptak többet egy sztrájk feliratnál, Románia Drakula-kastély míg Hollandia minaeretek erdelyében pompázik.

A kormányok méltatlankodnak, a cseh kormány magyarázkodik, a művész ígéri, hogy visszafizeti a pályázati pénzt, a világ túlsó felén meg nem értik, hogy egy ilyen kicsi területen, mint az EU hogy civakodhatnak ilyenen.

Forrás Art magazin

Tippek idő hiány ellen

Nagyon gyakran azt vettem észre, hogy halogatom a festést, egyszerűen azért, mert azt mondogatom magamnak, hogy nincs időm rá. Holott ez nem igaz, mert felkelhetnék egy órával korábban - reggel már úgyis világos van - sőt a nap bármely szakában festhetnék, akár húsz perceket is.

Az idő hiánya viszont nagyon kényelmes ürügy, hogy ne legyek tevékeny. Arra gondoltam, hogy ezen változtatni kellene és a következő ötletek jutottak eszembe, ahelyett, hogy csak álmodoznék képekről:

- Váljon szokássá a festés! A kulcs az, hogy gyakran - ideális esetben minden nap - üljünk neki és ismételjük. Ha egy nap mégsem sikerül, akkor a másik nap újra neki lehet veselkedni.

- Kicsiben gondolkodni: én személy szerint gyakran esem abba a hibába, hogy túl nagy képet kezdek el, ami arányosan jár több feladattal, ahelyett, hogy gyakran vennék elő kisebb képet, amit akár egy-két óra be lehet fejezni. Ezzel akár gyakorolhatok is, és gyakrabban lenne sikerélményem.
- Gyors ki- és elpakolás: mivel olajjal festek, még ha vizes alapú is, sok előkészülettel jár. Elővenni a tubusokat, ecseteket, utána mindent elpakolni....a rendezettség és összeszedettség ezen a téren valóban időt jelent, olyan időt, amit aztán az alkotásra lehet szánni.

- Időt találni a festésre napközben: akár kora este vagy korán reggel is alkalmat lehet találni az alkotásra, ez is csak szervezés kérdése.

- Művészettel foglalkozni, még akkor is, ha éppen nem festünk: ugyanúgy ahogy a gazdák, télen tökéletesítik a szerszámaikat, felkészülnek a tavaszi és nyári munkákra, ugyanúgy lehet felkészülni egy művésznek a következő alkotói periódusra is. Nem csak a festőállvány felállítása jelenti a művészeti tevékenységet....a kiállítások, tárlatok megtekintése, albumok lapozgatása, tv műsorok ugyanolyan inspirálóak lehetnek.

A kulcsmondat mindenestre: Kezdd el ma! Nem feltétlenül kell tökéletesnek lennie...csak kezdd el.

Remélem adtam pár gondolatot azoknak, akik hasonló cipőben járnak.

Budapesti műhelyben készült porcelán a Fehér Házban

Laura Bush first lady (annak ellenére, hogy már csak két hetet élvezheti ezeket a gyönyörű étkészleteket) rendelt egy reprezentatív320 darabos óriáskészletet a híres Egyesült Államokbeli Lenox cégtől és emellett a magyar származású Anna Weatherley kapta meg a 70 főre tervezett, szerényebb együttes kivitelezésének a lehetőségét. Az iparművésznő precíz, rajzos, természeti zsebkönyvekbe illő naturalista stílusa jól illett a bensőségesebb pillanatokra tartogatott étkészlethez. Nem kellett protokoll szimbólumokat festenie, bár a motívumokat így is a Fehér Ház ihlette: a magnólia leveleket a kertben álló hatalmas fa, a rovarokat pedig a pázsit felett repkedő bogarak és pillangók. Anna Weatherley a kommunizmus idején disszidált nyugatra. Bár az Egyesült Államokban sikeres iparművésznek számít (tányérjai még a népszerű Szex és New York tévésorozatban is felbukkantak), a rendszerváltás után Budapestre tette át műhelyét. Az amerikai Pickardnál készült elnöki porcelánokat is budapesti műhelyében festette ki.

Forrás: Art Magazin

A nap idézete

"Where the spirit does not work with the hand there is no art."


Leonardo Da Vinci