" A fecske úgy rakja a fészkét a ház falára, hogy azonos magasságban tapaszt egy-egy sárcsomót. Ezek a csomók egymástól néha több méterre vannak. Ezt a bizonytalan tapasztalást ismétli mindaddig, amíg valahol két csomó nem kerül közvetlenül egymás mellé. Ekkor egyre valószínűbb lesz, hogy hol épül meg a fészek. A csomók egyre biztosabban és sűrűbben kerülnek egymás mellé. Hogy merre kell menni, menet közben derül ki igazán, folytonos korrekció eredményeképpen."
Schmal Károly képzőművész
Hihetetlenül találónak érzem ezt a fenti hasonlatot, mert épp így szoktam érezni, mikor egy-egy alkotás folyamatában vagyok. A végeredménnyel tisztában vagyok: szeretnék létrehozni valamit, ez is ösztön-szerű, ahogy a fecske építi fészkét, tenni nem lehet ellene. De maga a folyamat külső szemlélő számára talán esetleges. De biztos nem véletlen, hogy az és akkor és ott jön ki, amikor.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése