Leleplezett Goya

Tavaly nyáron a madridi Prado múzeum kurátorai arról tájékoztatták a médiát, hogy bizonyos felfedezéseket tettek Goya Colossus című festménye tekintetében. Felmerült, hogy a festményt nem maga Goya, hanem barátja és tanítványa Asencio Julia festette. Most viszont azt az eredményt hozták nyílvánosságra, hogy mégsem ő volt az alkotó, csak egy Goya követő.

Már az is nagy sokk lehetett, hogy kiderült az, hogy ezt a jelentős művet nem a festőzseni festette, most pedig további találgatások folynak, hogy vajon ki lehetett az alkotója.

Bennem felvetődik a kérdés, hogy akkor most ez a mű kevesebbet érne? Már más szemmel kell nézni "csak" azért, mert nem Goya keze ért hozzá? Vagy például a rengeteg túrista aki a Pradoba látogatott - többek között emiatt az alkotás miatt is - most esetleg becsapva érezheti magát? És ez az érzése vajon jogos? És hány olyan világklasszis kép van még a múzeumok falain, amiről ki fog derülni, hogy nem az festette akiről gondoljuk?

Forrás: Art World news

Extremely Hungary

Bár nem vagyok kifejezetten médiahír függő, nap mint nap szoktam követni a híreket és azt veszem észre, hogy a tudósítások egyre inkább elmennek bulvár irányba és a valóban jelentős, értékes, maradandó eseményeket pedig elsikkasztják. Ilyen például szerintem az a hír, hogy a mostani hétvégén egy egész éves magyar kulturális évad kezdődik New Yorkban - persze tudom, hogy messze van, de ha úgy vesszük a gázai övezet is messze van...
A new york-i Magyar Kulturális Központ szervezésében több száz performanszra, kiállításra, koncertre fog sor kerülni, mely mind a kortárs magyar művészet megismertetésére irányul.

Gratulálok az ötletért és sok sikert kívánok a fesztivál évadhoz!

http://extremelyhungary.org/index2.php

Forrás: Art Daily

Érti-e a viccet Európa?!

A történet ott kezdődik, hogy hagyomány szerint az EU soros elnöki tisztjét betöltő kormány (jelen esetben a csehországi) elhelyez egy szimbolikus műtárgyat a brüsszeli Európai Tanács épületében.

Az aktuális pályázatot a cseh botrányhős David Černý nyerte el, aki a 27 tagállam egy-egy művészével készítette volna el a közös munkát, az Entropát. Viszont eltérve a pályázati anyagban szereplő vállalástól csak két művészbarátjával együtt építette meg a hatalmas művet melyet a mit sem sejtő eurohivatalnokok fel is avattak Brüsszelben.

Az installáció leginkább egy összeszerelhetős műanyag játékra emlékeztet (olyasmi mint a dobozból még ki nem szedett makett elemek) amin egyes alkotóelemek még nincsenek letördelve a fröccsöntött tartókeretről. Az egyes országokat saját felfogása szerint ábrázolva (pl. pottyantós WC-tálcákból összerakott Bulgária, magyar nemzeti színű szalaggal átkötött sonka Szlovákia). Mi magyarok egy dinnyéből és kolbászból kirakott atomszerkezet vagyunk - ami szerintem nem is esik olyan messze bizonyos sztereotíp valóságtól - a franciák nem kaptak többet egy sztrájk feliratnál, Románia Drakula-kastély míg Hollandia minaeretek erdelyében pompázik.

A kormányok méltatlankodnak, a cseh kormány magyarázkodik, a művész ígéri, hogy visszafizeti a pályázati pénzt, a világ túlsó felén meg nem értik, hogy egy ilyen kicsi területen, mint az EU hogy civakodhatnak ilyenen.

Forrás Art magazin

Tippek idő hiány ellen

Nagyon gyakran azt vettem észre, hogy halogatom a festést, egyszerűen azért, mert azt mondogatom magamnak, hogy nincs időm rá. Holott ez nem igaz, mert felkelhetnék egy órával korábban - reggel már úgyis világos van - sőt a nap bármely szakában festhetnék, akár húsz perceket is.

Az idő hiánya viszont nagyon kényelmes ürügy, hogy ne legyek tevékeny. Arra gondoltam, hogy ezen változtatni kellene és a következő ötletek jutottak eszembe, ahelyett, hogy csak álmodoznék képekről:

- Váljon szokássá a festés! A kulcs az, hogy gyakran - ideális esetben minden nap - üljünk neki és ismételjük. Ha egy nap mégsem sikerül, akkor a másik nap újra neki lehet veselkedni.

- Kicsiben gondolkodni: én személy szerint gyakran esem abba a hibába, hogy túl nagy képet kezdek el, ami arányosan jár több feladattal, ahelyett, hogy gyakran vennék elő kisebb képet, amit akár egy-két óra be lehet fejezni. Ezzel akár gyakorolhatok is, és gyakrabban lenne sikerélményem.
- Gyors ki- és elpakolás: mivel olajjal festek, még ha vizes alapú is, sok előkészülettel jár. Elővenni a tubusokat, ecseteket, utána mindent elpakolni....a rendezettség és összeszedettség ezen a téren valóban időt jelent, olyan időt, amit aztán az alkotásra lehet szánni.

- Időt találni a festésre napközben: akár kora este vagy korán reggel is alkalmat lehet találni az alkotásra, ez is csak szervezés kérdése.

- Művészettel foglalkozni, még akkor is, ha éppen nem festünk: ugyanúgy ahogy a gazdák, télen tökéletesítik a szerszámaikat, felkészülnek a tavaszi és nyári munkákra, ugyanúgy lehet felkészülni egy művésznek a következő alkotói periódusra is. Nem csak a festőállvány felállítása jelenti a művészeti tevékenységet....a kiállítások, tárlatok megtekintése, albumok lapozgatása, tv műsorok ugyanolyan inspirálóak lehetnek.

A kulcsmondat mindenestre: Kezdd el ma! Nem feltétlenül kell tökéletesnek lennie...csak kezdd el.

Remélem adtam pár gondolatot azoknak, akik hasonló cipőben járnak.

Budapesti műhelyben készült porcelán a Fehér Házban

Laura Bush first lady (annak ellenére, hogy már csak két hetet élvezheti ezeket a gyönyörű étkészleteket) rendelt egy reprezentatív320 darabos óriáskészletet a híres Egyesült Államokbeli Lenox cégtől és emellett a magyar származású Anna Weatherley kapta meg a 70 főre tervezett, szerényebb együttes kivitelezésének a lehetőségét. Az iparművésznő precíz, rajzos, természeti zsebkönyvekbe illő naturalista stílusa jól illett a bensőségesebb pillanatokra tartogatott étkészlethez. Nem kellett protokoll szimbólumokat festenie, bár a motívumokat így is a Fehér Ház ihlette: a magnólia leveleket a kertben álló hatalmas fa, a rovarokat pedig a pázsit felett repkedő bogarak és pillangók. Anna Weatherley a kommunizmus idején disszidált nyugatra. Bár az Egyesült Államokban sikeres iparművésznek számít (tányérjai még a népszerű Szex és New York tévésorozatban is felbukkantak), a rendszerváltás után Budapestre tette át műhelyét. Az amerikai Pickardnál készült elnöki porcelánokat is budapesti műhelyében festette ki.

Forrás: Art Magazin

A nap idézete

"Where the spirit does not work with the hand there is no art."


Leonardo Da Vinci