(Mártonfi Benke Márta: A virágkertész háza)Tavaly, amikor először megláttam a művésznő képeit a D-Galériában, a lélegzetem is elállt és bár még csak a folyosóról láttam, hogy pakolják fel a képeket, megálltam és csak néztem és néztem a színeket.
Azután abban a szerencsés helyzet adótott, hogy megismerkedhettem Mártával és őszinte örömömre szolgál, hogy néhány gondolatot cserélhettem vele a festészetről, művészetről.
Mártonfi Benke Márta nem idomul a mai pop-art vagy más divatos irányzatokhoz, rendíthetetlenül követi saját útját. Számomra rendkívül vonzóvá teszi műveit, hogy témái is egy gondolatkör körül forognak: szűken vett hazáját Kunszentmártont és környékét mutatja be, de nála is a tájkép, mint műfaj azért "becsapós" hiszen ezek belső, lelki tájak, nem fénykép-szerű élmények. Gyermekkori hangulatok vegyülnek felnőttkori tapasztalásokkal és a labdarózsák - amik számomra oly kedves égkék vagy púderrózsaszín színekben pompáznak - hol mozdulatlanok a vihar előtti csendben, hol érezni rajtuk még az utolsó csepp esőt. Minden képe illeszkedik világába, rendkívül harmonikus egységet alkot.
A mai nap jó híre volt, hogy áprilisban ismét lesz kiállítása a D-Galériában. További sok sikert kívánok Mártának és találkozunk a kiállításán!
1 megjegyzés:
Ez valóban inspiráló
Megjegyzés küldése